LUGAS
LUGAS, (lug-as) mn. tt. lugas-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Aminek szoros ért. vett lugja vagy lókja s lókjai, azaz völgyei, mélyedései, lapályai vannak. Lugas hegyek (Saltuosus). 2) Fákkal, vagy bokrokkal, cserjékkel, ágakkal bővelkedő, benőtt; ágas, veszszős, lombos. Innen: lugas szőlő, melyet nem metszenek, hanem venyigéjét felnőni hagyják; lugas fa, lombos, sürü hajtásu erdei fa; lugas szín, lugas út, melyet felnövő s öszvehajlott zöld ágak képeznek. Használtatik főnevül is, s ekkor tárgyesete: ~t, tb. ~ok. A lugasban sétálni. Lugas alatt ülni. Különösen, boltosan összehajtott faágakból vagy szőlőveszszőkből alakított ernyős hely. A szőlő, vagy kert közepén végig vonuló lugas. E nevet Lugos alakban sok helységek viselik Magyarországban, hihetőleg a határaikban létező, vagy egykor létezett ligetektől. Legközelebb áll hozzá a latin: lucus. Eredetére nézve l. LUG.
