LÜKÖG, (lük-ög) gyakor. önh. m. lükög-tem, ~tél, ~ött. Mondják sánta emberről, ki biczegve lép, mintha egyik lábával a földet lökné, azaz lökné, ütné. Továbbá am. hirtelen mozgással ütődik, vergődik, pl. fejfájáskor lűhög a vér. Lükög a víz, ha csapkodják a tartójában. Lűkög belül az ember ujja, ha nagyon öszveszorítják. (Szabó D.). Ugyancsak Szabó D. szerént másképen: lökög. V. ö. LÜKTET.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.