MAGASZTAL
MAGASZTAL, (mag-asz-t-al) áth. m. magasztal-t. Leginkább átv. erkölcsi ért. használtatik, mint az aláz, gyaláz, ócsárol igék ellentéte, s am. bizonyos személyt, (illetőleg tetteit, műveit,) kitünő dicséretek által mások fölé emel, dicsőit, s mintegy magassá tesz. A megholt férfi érdemeit dicsérőbeszéddel magasztalni. Magasztalni valamely művet. Égig fölmagasztalni valakinek jótéteményeit, erényét, vitézségét. Különösen vallási ért. am. az isteni tulajdonságokat hálaérzelem által dicsőíti. Magasztaljuk az Istent. Magasztalja az én lelkem az urat. (Káldi Luk. l. 46.) Átvitten, felmagasztalni valakit, am. felakasztani. Ezen igében az al túlbőségü képző, mint más némelyekben, pl. akaszt akasztal, vigaszt vigasztal, maraszt marasztal, engesztel, neheztel, hiresztel stb.; a honnan régiesen: magaszt. V. ö. MAGASZ, MAGASZT.
