MAGREJTŐ
MAGREJTŐ, (mag-rejtő) ösz. fn. Általán azon tok, v. takaró, mely a magot beburkolja. (Pericarpium). A magrejtők kétfélék: szárazak és húsosak. Szárazak a makk, milyen van a tölgynek, mogyorónak, gesztenyének; makkocska a szirontákféléknél a czikkszár fajainál; tok és pedig egyrekeszü a tavaszi ibolyánál, kétrekeszü a szigorállnál, háromrekeszü a tulipánnál; hüvely, az úgynevezett hüvelyes veteményeknél; leppendék, a juharfa, szilfa magvain; becző, tűsző stb. Húsosak 1) a bogyók, melyek magvát a húsa között finom hártya, vagy meg nem fásult bőr környezi. Hasonlók ezekhez a kabak és almafélék. 2) A csontárok, melyekben a magtakaró belső hártyája kemény héjjá alakúl, milyen a cseresznye, szilva. Már némely makk terméseket is húsos boríték takar, melyet kopáncs-nak hivunk. pl. a diónál, mandolánál.
