MAJOR, (1)
MAJOR, (1), fn. tt. major-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Mezei gazdasághoz tartozó épületek, a hozzájok tartozó udvarral, szérüvel, kerttel. Különösen ilynemü épületek a pusztákon, vagy a városokon, helységeken kivül, pl. Győrnek azon külső városát, hol leginkább ily gazdasági épületek vannak, majoroknak nevezik. E szót valószinüleg a német Meierból kölcsönöztük. Az alföldön most is inkább tanya és szállás divatozik. Hajdan fol (= falu) volt, mert a régi bibliában a villicus folnagy, és villicari folnagykodni. Ugyan a német Meier után a major jelentett majoros gazdát is, honnan majorkodni am. majoros gazdának lenni. Erre mutat a Major családnév is, valamint e közmondás: Jó volna a róka majornénak.
