MÁRVÁNY
MÁRVÁNY, fn. tt. márványt, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. A mészkőnek egyik tömött, finom, és szilárd szövetü faja, melyet szép simára és fényesre lehet csiszolni. Szinre nézve van tiszta fehér, egészen fekete, tarka, pettyes, csíkos, habos, eres stb. márvány. Márványkő. Márványból épített palota. Márványnyal kirakott folyosó, templom. Márványból állított emlék. Minthogy a márvány igen kemény, innen képes kifejezéssel: márvány szív, kebel, am. kemény, érzéketlen. „Mert márványkő volna is a ked szíve, de megszánna, ha látná ked, mint vagyok.“ Mikes Kelemen levelei. Az igen síma testeket is márványhoz szokták hasonlítani. Sima, mint a márvány. Különösen a szép fehér bőrt a fehér márványhoz, alabastromhoz hasonlítják.
„Alabastrom fehér nyaka.“
Faludi.
E szó egy a hellén: μαρμαρος, latin: marmor, német Marmor, a tót mramor, franczia marbre, török mermer, persa marvah stb. nevekkel. Alapfogalom benne vagy az erős szövedék, melyet csak nagy erőszakkal törhetni szét, s ezen fogalmat az r festőileg fejezi ki; vagy a vörös és általában fényes szín, mely némely fajnak szinte egyik tulajdona.
