MEGTAGAD
MEGTAGAD, (meg-tagad) ösz. áth. 1) Vonakodik másnak tenni, adni, engedni valamit. Megtagadni az adót, az engedelmességet. Azt csak nem tagadod meg tőlem, hogy.... A fösvény önmagától is minden élvezetet megtagad. 2) Valamiről azt erősíti, hogy nincs úgy, hogy nem történt, hogy nem igaz, vagy valamiről lemond, s úgy nyilatkozik felőle, hogy nincs viszonyban vele. Megtagadni testvéreit és rokonait. Bibliai ért. megtagadni magát, am. testi vágyairól lemondani, s erkölcsileg mintegy újjá születni. „A ki meg nem tagadja magát, nem lehet az én tanítványom.“
