N
N, kisded alakban n, huszonkettedik betü a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában tizenötödik, kiejtve: en. Hangszervileg legközelebb rokonai az m mint orrhang, innen nevet, régen: mevet, nedves, tájdivatosan: medves; és l mint nyelvhang; innen nám = lám, gyanánt, régiesen: gyalánt, onnan, régiesen: onnal. T. i. az n is részint orr-, részint nyelvhangnak tekinthető. A magyar nyelvben is, leginkább közvetlen a k és g torokhangok előtt álló n kimondásában a nyelv mint szerv vagy épen nem, vagy csak alig veszen részt, pl. hang, peng szókban; de más esetekben többé-kevésbé a nyelv is megmozdúl illetőleg a felső inyhez ér. Magában az n-et mint orrhangot úgy tüntethetjük elé, ha amidőn m-et akarunk ejteni, ajkainkat nyitva hagyjuk. V. ö. M. – A szanszkritban a torok-, iny-, nyelv- és fogbetük sorában, illetőleg azok előtt, az n hangnak mind külön jegye van; s ezeken kivül van még egy anszvara (= utánhangzó) nevü jegy, melynek némely nyelvészek pl. Boller szerént szintén n hang felel meg. Mint szók elején hangzó betű a) Oly szókban fordúl elé, az m hanggal is rokonságánál fogva, melyek a magasság, fenség, emeltség fogalma alá vonhatók, mint: nagy, nád, nap, negéd, nevel, nő és származékaik, s e tekintetben egyezik velők a felszinre vonatkozó on, ěn, ön rag, mely az i, u, ü végzetü tőszók után egyszerüen n, pl. tepszi-n, kapu-n, gyürü-n, s rokonai a fel jelentésü hellen ανα, német an, szláv na, nad, továbbá a nagyságra vonatkozó régies magyar ne vagy nye, ma: nyi. Mellékfogalomban, mint általán nagyobbodásra, terjedésre vonatkozók, rokonok a nő, né, nem, nemz, nevel, nevendék. Ide tartoznak azon indulatszók, melyek figyelmeztetnek és biztatnak valamire, mint ni! és no! honnan mindkettőnek származékai felható ragu neveket vonzanak, mint: hegyre, égre néz; nosza rajta! munkára, menésre nógatni. b) Mint nyelvhang vagyis nyelvmozgatás által képzett folyékony hang, mozgékonyság fogalmát fejezi ki a ned, mint folyó testet jelentő szóban, melyből nedü, nedv, nedves, neder, nedencze, vastaghangon nad, nadály, nadár, nátha származnak. De megjegyzendő, hogy a ned és származékai m változattal is divatoztak részint ma is divatoznak: med, meder, medves, medencze. A nevet szó a régieknél: mevet, úgy látszik az ajkak mozgására is vonatkozik, tehát alakutánzó szó. Mint nyelvhangból magyarázható, hogy az n és l mint rokonszervóü folyékony hangok, némely szókban szintén fölcserélődnek, pl. a föntebbieken kivül: négely, légely; Nandor, Landor; nódul, lódúl, ne! le!; sün, sül (disznó). c) Némely idegen eredetü kölcsönzött szókban átalakult m, mint: mespilum nespolya, mandragora nadragulya, madra nádra. d) Előtét a Náni, Nanicza, (Anicza), nincs (incs) szókban. e) Eredeti indulathang a hivó ne! az adó ne, nesze, neh, a tiltó, tagadó ne, nem, a fáradt nyögést jelentő nehez szókban.
Az n kezdetü gyökök száma, minden árnyalataikkal együtt, mintegy harmincz; ellenben az n végzetűeké nyolczvannál több, melyek közől sok önálló, mint; bán, csen, fen, fon, jön, gyón, ken, men, szán, szün, tün, van, von, ún igék; én, in, őn (hal), bűn, csin, fan, hon, kan, szén, szin nevek; továbbá egyszerü hangutánzó gyökök: bon-g, don-g, dön-g, csěn-g, pěn-g, kon-g, ren-g, zěn-g, zson-g stb.
