NAGYTISZTĚLETŰ
NAGYTISZTĚLETŰ v. ~TISZTĚLETÜ, (nagy-tisztěletű) ösz. mn. Jeles erkölcsi magaviselete miatt különös tiszteletben álló. Mint szólítási czímet a középrendü egyházi személyeknek, ú. m. alespereseknek, plébánusoknak stb. szokás adni, máskép nagyon tisztelendő. A felsőbb rendüek: főtisztelendők v. főtiszteletűk, az alrendüek: tisztelendők vagy tiszteletesek.
