NÁJ
NÁJ, éles hangon: NÉJ, a göcseji és rokon tájszólásban Torkos Sándor, Tóbi Antal s mások szerént a felső fok kifejezésére használtatik: náj naobb (= legnagyobb), néjszebb (= legszebb.) Nem más mint a régiesen használt nagygyal v. nagyval, e helyett: sokkal; pl. a Tatrosi codexben: nagygyal inkább; l. NAGYGYAL. A náj pedig épen a göcseji szójárás szerént így állott elé: nagy-val, nálok: najje t. i. a vel ragot eredeti alakjában használják, az l-et végül elhagyják, s a gy-t és v-t j-re változtatják. (Vass J. Magyar Nyelvészet V. köt. 108. 109. lapokon); najje szóról pedig alig fogja valaki tagadhatni, hogy a náj, illetőleg néj szóval ugyanaz.
