NÉGY
NÉGY, tőszámnév, tt. négy-et. Némely ragok előtt röviden hangzik, mint negyed, nem: négyed, negyven, nem: négyven. Jelenti azon számot, mely a háromnál egygyel több, s az ötnél egygyel kevesebb. A sokszorozó táblán megfelel neki kétszer kettő. Négylábu is botlik, vagy: A lónak négy lába van, mégis megbotlik. (Km.). Négy fal, négy szem között sok történik. (Km.). Eredeti jelentése, mint egyéb számneveké, homályos. A finn nemzetségi nyelvekben némileg hasonlók hozzá a neljä, nil, nilit, nilen, nyilä, nila, njol, njel, njet, njeda, njedla változatok. Az árja családu nyelvekkel, sőt még a török-tatárral is hangokban semmi rokonsága. Némi figyelemébresztésül ide írunk két véleményt. Minthogy a hármas és hetes számok általán a régi népeknél szent számok voltak; innen nem lehetetlen, hogy eleinte hármas és hetes számolórendszer létezett; legalább a magyar és uralaltáji nyelvekben csak a két első számok látszanak egyszerüeknek, a nyolcz pedig és kilencz, már öszvetetteknek; mintha ezek már tizes rendszerrel állanának viszonyban. Nyelvünkben az egy, négy, (röviden negy) és hét (röviden het) igen hasonlóan hangzanak, ha kivált a t és gy közötti d hangot veszszük közvetítőnek, mintha volnának: ed, ned, hed; továbbá rokonhanguak a két (röviden ket) és az öt; végre a három (röviden harom) és hat. Öszveállítva az első három volna: ed, ket, har(om); második: ned, öt, hat, végre bezárólag ismét az ed rokona hed v. het. Más vélemény szerént, ha a kéz öt ujja (vagy mindkét kéz tíz ujja) vétetik alapul: akkor a négy ne-egy v. nemegy-ből eredhetett, t. i. egyik kézen egy ujjon kivűl, v. egy ujjat nem számlálva (ne-egy), marad négy ujj, épen oly formán, mint a ,kilencz’ szó am. külön-tíz(ből), azaz egy elkülönitendő a tízből. Gr. Eszterházy M. nador egyik levelében (Győr megyéhez 1644-ből) írja: „Viszább hoztuk az ő Fölsége hadait, három, niégy (nieégh) öt napig is mulatozván egy helyben.“ (M. Történelmi Tár VIII. kötet. 193. l.). Egyébiránt V. ö. SZÁM.
