NÉPNYELV
NÉPNYELV, (nép-nyelv) ösz. fn. Azon nyelv, melyen a nép sajátságos mód szerént érzelmeit és gondolatait eléadni szokta mind anyagi, mind alaki tekintetben; továbbá oly nyelvbeli eléadás, mely a nép ismereteihez, felfogásához van alkalmazva, melyet a nép megért; különböztetésül a felsőbb nemü, a műveltebb társasági, s a tudományos nyelvtől, de nemkülönben a pórias-tól vagy aljas-tól is. A népnyelv fűszerét leginkább a népnél szokott szójárások, közmondások, példabeszédek, hasonlatosságok, elmésségek, s a nép belső életének, törekvéseinek, vágyainak ismérete és ezeknek helyes tapintatu érintései stb. adják meg.
