NÉVRAG
NÉVRAG, (név-rag) ösz. fn. Oly szócska, mely a névhez kapcsolva, annak értelmét különféle viszonyok szerént módosítja. Ilyenek 1) a személyragok, a) tulajdonképeni személyragok, melyek a személyes névmások viszonyait fejezik ki, mint: nekem, neked stb. velem, veled, stb. tőlem, tőled stb. hozzám, hozzád, stb. stb., b) személyi birtokragok, melyek a névnek birtokszemélyi viszonyát mutatják, mint házam, népem, lábad, kezed, egy birtok, egy személy; házaim, népeim, több birtok, egy személy; házunk, népünk, egy birtok, több személy; házaink, népeink, több birtok, több személy. E kétféle ragok nemcsak értelemre, hanem önmagukban is némileg különböznek egymástól, mert a több birtokot mutató ragok (aim, eim, aink, eink stb.) a személyragoknál elé nem fordulnak. 2) Belviszonyt jelentők, mint a sajátító ~nak v. nek, a tulajdonító ~nak v. nek, a tárgyeseti ~t. 3) Külviszonyt jelentők vagyis helyragok, melyek a névnek közeledési, maradási, vagy távolodási viszonyait fejezik ki, mint: házba, házban, házból; házra, házon, házról; házhoz, háznál, háztól. 4) Különféle ragok, melyek a névnek egyéb, általános szabály alá nem vonható viszonyait jelelik, mint: ért, kor, vá, ul. A névragok értelmét és alkalmazását egyenként l. saját rovataik alatt.
