NÉZKÉL
NÉZKÉL, (ni-ez-k-él) önh. és áth. m. nézkél-t. Gyakran, vagy ide-oda néz; valamit többször, vagy több tárgyat külön-külön szemügyre vesz. Egész nap az utczán áll, és nézkél. A nők egymás öltönyeit és fejékeit nézkélik. Ez igében a k átalakult gyakorlatos g, s a második hangzó eredetileg rövid, mint általán a többi hasonnemü igékben, tehát: nézgel, nézegel.
