~NI, (2)
~NI, (2), a határtalan mód ragja, pl. ír-ni, olvas-ni, me-ni, jár-ni, kel-ni; néha több mássalhangzó után a v. e segédhangzókat veszen közbe, pl. szánt-a-ni, irt-a-ni, fest-e-ni, fényl-e-ni; valamint akkor is, ha a törzsben végső t-t hosszú önhangzó előzi meg, pl. bocsát-a-ni, épít-e-ni. Némely tájbeszédben: nyi.
A határtalan mód ezen ragjának eredetét nyomozván, mindenek előtt annak használatát kell szemügyre venni. T. i. a magyar határtalan mód főképen két esetben használtatik, 1-ször mintegy főnévként, 2-or irányzóul. Főnévként használtatik pl. ezen és hasonló mondatokban: írni akarok, tetszik írni, illik hallgatni, szép a hazáért meghalni, melyek Révay M. szerént is az értelem megerőtetése nélkül főnévvel is fölcserélhetők: irást akarok, tetszik az irás, illik a hallgatás, szép a hazáért meghalás. Irányzó (supinum) jelentése van az ilyen mondatokban: írni megyek (= irás végett v. czéljából megyek), látogatni jöttem (= látogatás czéljából jöttem). Midőn főnévnek tekinthető a határtalan mód, akkor a ni rag talán am. mi, csagataj nyelven: ni; mikor pedig irányzónak, talán am. ni mutató szócska, vagy az ebből származott ~ni helyrag (l. ezt). Az első esetben gyakran fölveszi a személyragokat is; pl. írnom, írnod, írnia, írnunk, írnotok, írniok kell; szabad mennem, menned, mennie, mennünk, mennetek, menniök; illik hallgatnom, hallgatnod, hallgatnia stb.; az első és második személyben az i mind az egyes, mind a többes számban elenyészett, pl. írnom e helyett áll: írniom; de a régieknél találunk reá példákat, hogy az i a többi személyben is megmaradt, pl. „Jó vana (volna) az mónáth elveniünk es az tóth meghalaséthaniunk.“ (Levél 1557-ből. Szalay Á. 400 m. l.).
Ezen ni rag a többé-kevésbé rokonnyelvekben vagy teljesen egyenlő, vagy legalább hasonló alakban feltaláltatik, pl. Révay szerént a votjákoknál vaszt-a-ni am. foszt-a-ni, min-i-ni am. menni; az eszteknél neel-ma am. nyel-ni, tund-ma am. tud-ni; a török-tatárban it-mek am. te-n-ni, gel-mek am. kel-ni (menni), bil-mek am. tud-ni, kïl-mak am. cseleked-ni, ol-mak am. lenni, azonban kivált főnévként használva a mak-mek-ből a k el is marad, pl. kïl-ma = cselek-mény v. cselek-vény, bil-me am. tud-o-más; a persában pusíd-en am. födöz-ni, firist-ád-en am. ereszte-ni, sőt a görög ~ειν s a német ~en határtalan módbeli ragok is ide sorozhatók stb.
