NOSZA
NOSZA, (no-sza) indulatszó, mely a buzdító, ösztönző no szónak nyomatékosabb módosítása, t. i. a ,sza’ nem egyéb, mint a parancsoló módhoz járulni szokott sze sza, pl. jersze, addsza, hozdsza, még pedig 3-dik személynél is, mint adja sza, fogja sza, s a régieknél egyebütt is; miből megtetszik, hogy az nem ,te’ módosúlata, mint közönségesen tartják. V. ö. SZA, SZE. E szerint a nosza mintegy igealakot ölt, s am. mozdulj, vagy mozduljon ön, vagy mozduljunk, mozduljatok. Ilyenek a haj! hop! ne! indulatszókból eredt hajsza! hopsza! nesze! továbbá az uszu, azaz u-sza. (Az osdi v. usdi már inkább csak am. oste az oson igének os gyökéből, s az elrontott iszkurdi eredetileg iszkódj-te, v. iszkolódj-te). Használtatik erélyesebb biztatás, és ösztönzés gyanánt. Nosza rajta legények! Nosza utána! Nosza no! Nosza félre a búval! Nosza vigadjunk! Gömörben: noszi, hol általában a sza v. sze, szi alakban használtatik, pl. hallja szi, mondja szi. (A világért sem a német ,Sie’).
