NYÁL, fn. tt. nyál-at, harm. szr. ~a. 1) Azon nedv, mely a szájban az úgynevezett nyálmirigyek által kifejlődik, az ételekkel vegyülve a gyomorba megy, s azokat megemészteni segíti, s mely néha evésen kivül is kisebb vagy nagyobb mennyiségben kiszivárog. Az ételt nyállal megnedvesíteni. Lenyelni, kipökni a nyálat. Beszédközben fecseg a nyála. Átv. ért. foly a nyála valamire am. igen kiván valamit. 2) Szélesb ért. némely híg testek, nedvek, melyek a szájbeli nyálhoz némileg hasonlók, pl. nyál a csigákon, békákon. Átv. értelme van a farkasnyál, ökörnyál szókban, melyeket l. saját rovataik alatt.
Nyelvünkben legrokonabb hozzá: nyal, nyel, továbbá nyám, nyámog, s úgy látszik, valamennyi a nedves és mozgó nyelv hangjának utánzása. Finnül Fábián István szerént nila, nilja. Csagataj nyelven Vámbéry szerént jala am. nyál, jalin am. nyelv, s a csagataj és török jalamak am. nyalni. V. ö. NYAL.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.