NYÁRS, (nyár-s) fn. tt. nyársat, harm. szr. ~a. Hoszszu, vékony s hegyes eszköz, mely különösen arravaló, hogy valamibe szúrják, Konyhai nyárs, melyre a sütni való húst, vagy más eleséget ráhuzzák, s a tüzre tartják. Nyárson sült csibe, lud, récze, malacz. Nyárson pirított szalonna, kenyérszelet, kukoricza. Vas nyárs. Fa nyárs. Nem állja meg szerdék a nyársat. (Km.) Jelent hegyes karót is fából, melyre a vad századokban büntetésül vagy kinzásul embereket is húztak, Kiált, ordít, mint a kit nyársra húznak. Aljas népnyelven oly emberről, ki igen merevült feszes testtel jár, azt mondják, hogy nyárs van az alfelében; vagy: mintha nyársat nyelt volna el. Volt ilyforma hegyes fegyver is, melyet nyársgerelynek hivtak.
Ha a ,nyárs’ szóban alapfogalmul a hegyességet, szurósságot veszszük, úgy rokonságban van a hegyes szuró eszközt jelentő ár v. árr, továbbá a dárda, és a szeges kárt szókkal, miszerint nyárs am. árs, azaz áras, az ny a főfogalmat szinte nevelvén, mint nyir, nyirk (nedv), és nyir, nyirkál (metsz). V. ö. NYIR fn. és ige. Alaphangra megegyezik vele a latin veru.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.