NYÖG, (nyö-g) önh. m. nyög-tem, ~tél, ~ött. Nehéz nyomás miatt, mely különösen a tüdőre sulyosodik, vagy fájdalomból erőtetett nyö-nyö-félehangot nyom ki. Alig nyög a nagy teher alatt. Nyög, midőn szükségét, végzi. Nagy nyögve fölemelte a zsákot. Nyög a beteg ember, barom. Kinyögte magát. Átv. ért. valamit elnyögni am. bizonyos bajt eltürni, elszenvedni, vagyis nyögésen kivül egyebet nem tenni. Törökül oghun-mak am. nyög-ni. Sajátsága ezen igének, hogy a gyakorlatos g képző előtt a gyökhangzóját nem nyujtja meg, mint más hasonló igék, pl. bég, búg, bőg, súg, zúg, melyek közül azonban a két utolsó szintén megrövidül, midőn h középképzőt vesznek föl suhog suhan, zuhog zuhan.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.