OCSÓ, (1)

Full text search

OCSÓ, (1), (ocs-ó) fő- és mn. tt. ocsó-t. 1) A gabonának lazája, léhája, melyet a szél elvisz, melynek szeme kicsi, fonnyadt, s jobbára toklászból áll, miért szórás és rostálás alkalmával a felszinen marad. Ez értelemben főnevi önállósága van. 2) Éber, ébredő, fektéből, altából felkelő.
Véleményünk szerént az ocsó eredetileg alsó, t. i. az 1-ső értelemben a gabonának aljasa, aljas része; valamint ócsó, v. olcsó is hasonló eredetü; a 2-dik értelemben pedig al-os-ú, azaz: alvásból osonó, azon os gyöktől, melyből on utótéttel oson származott, mint: tesz teszen, visz viszen, hisz hiszen, megy megyen. Az oson igében alapértelem az elsuhanás, eltávozás, melyet különösen alattomos, elsuttyanó menésre alkalmazott a nyelvszokás. Innen ocsódni, am. álomból, nyugvó helyről föleszmélni, mintegy felosonni. Ily fogalmi rokonság látszik a latin pergere, menni, és expergisci ocsódni, a német bewegen, weeken, és wachen, erwachen között. (l. Adelung). Hogy az s és cs mint legrokonabb hangok a szók elején, közepén, és végén fölcseréltetnek, elég példa van rá.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi