ODAVALÓ
ODAVALÓ, (oda-való) ösz. mn. E kérdésre hova? bizonyos helyhez tartozó, mely egy másikhoz képest távolabb esik; ellentéte: idevaló, ezen helybeli. Falun nem nehéz megismérni az odavaló embereket, s megkülönböztetni az idegenektől.
„Én is odavaló vagyok;
Ahol az a csillag ragyog.“
Ahol az a csillag ragyog.“
(Népd.).
Néha am. bizonyos helyzetbe, állapotba illő, alkalmas. Ez a szeg nem odavaló. Ő épen odavaló ember, ahová tették.
