OKOL
OKOL, (ok-ol) áth. m. okol-t. Valaki, vagy valami felől azt vallja, azt állítja, hogy bizonyos hibának, bünnek, rosznak oka, vagyis azon okot, mely valamely roszat létre hozott, ráhárítja. A gyermekek neveletlenségeért a szüléket okolni. Engem ne okolj, mert mitsem tudok benne. Magadat okold, ha pazarlásod miatt tönkre jutottál. Elkésése miatt a rosz időt, és járhatlan utat okolja. Különböztetésül V. ö. OKOZ. Megokol öszvetételt l. OKLIK alatt.
