OKOSSÁG
OKOSSÁG, (ok-os-ság) fn. tt. okosság-ot, harm. szr. ~a. 1) Az ész működésének tulajdonsága, melynél fogva a dolgokról helyesen, az észtan szabályai szerént itél. Beszédnek, állításnak, tanácsnak okossága. 2) Ildomosság, a cselekvésnek, életmódnak helyessége, czélirányossága. Okosság volt tőled, hogy így cselekedtél. Azt az okosság hozza magával. Idővel gyarapodik az okosság. 3) Gondolkodó tehetség, ész, „Semmibe nem követi az okosságnak itéletit.“ Nádor-codex. 4) Élünk vele helybehagyó, dicsérő indulatszó gyanánt is. Okosság! jól van!
