OKTONDI
OKTONDI, (ok-ton-di) mn. és fn. tt. oktondi-t, tb. ~k, v. ~ak. Oktalan, ostoba, együgyü. A székelyeknél megrövidítve: októ. E szó, mint alakja mutatja, a gúnynevek osztályába tartozik, s képzésre nézve rokonai: orrondi, pökhendi, ebhendi, kortyandi s más ilyenek. Eredetileg talán okthondi volt; minthogy nyelvünkben a h mint számos képzők előhangja általán testi vagy lelki hiányt fejez ki. V. ö. H (betü).
