OLTÓ, (2), (ol-t-ó) fn. tt. oltó-t. 1) Személy, ki valamely testnek égését, vagy tüzességét bizonyos szer által megszünteti. A tűzoltók gyakran veszélynekvannak kitéve. A mészoltó a gödörbe esett. 2) Ki különösen növények vagy himlő beoltásával foglalkodik. Az ügyes oltó keze után megfoganszanak az oltoványok.A ki kertész, oltónak is kell lennie. 3) Azon szer, melylyel bizonyos folyékony testeket sürüvé, kocsonyaszerüvé tesznek, pl. tejoltó, a szopó állatok, ú. m. kis borjúk, bárányok, gidák bélében megsavanyodott, s megturósodott tej, melyet bonczoláskor kivesznek belőlök, s vele a tejet megoltják; ugyan e czélra szokták fordítani ezen állatok öszvevagdalt beleit is. Ilyen oltó a vizahólyag, melyet a czukrászok holmi aluttlevek (szultzok) készítésére használnak.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.