OLVASÓ, (ol-v-as-ó) mn. és fn. tt. olvasó-t. 1)Számláló, pl. pénzét olvasó fösvény; juhait olvasó bojtár. 2) Ki irásjegyeket olvas, pl. regényeket olvasó fiatalság; hirlapokat olvasó kávéházi vendégek. Szenvedő ért. ami olvasásra van különösen kitüzve, mely esetben öszvetéve használtatik: olvaskönyv, melyből a nyelvtanuló olvasni tanul, vagy mely az iskolai eléadásokat némi vázlatkép foglalja magában. 8) Mint főnév jelent személyt; ki mások oktatására, vagy szellemi élvezetére olvas fel valamit. 4) A római katholikusoknál imaszer, mely zsinórra füzött, szilárd anyagu golyócskákból áll, tizével egy-egyosztályban, melyeket ujjak közé fogva Üdvözlégy Máriát, az elválasztó nagyobbacska golyókra pedig Miatyánkat mondanak. Ezen imádsági rendet az olvasó végén levő keresztre mondott. Hiszekegygyel szokás kezdeni. Olvasót mondani, imádkozni. Szűz Mária tiszteletére szentelt olvasó. Tréfás népnyelven rabláncz. Olvasót zörgetni. Olvasót viselni.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.