OSZLAT, (2), (osz-ol-at) fn. tt. oszlat-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. Oszlás elvont értelemben. A régieknél, különösen a Müncheni codexben am. megoszlás, viszongás, meghasonlás (dissensio). „Es úgyő érte oszlat lött a gyülekezet között.“ (János evangy. VII. fejezet). Károlyinál: hasonlás, Tárkányinál szakadás. Továbbá a Bécsi codexben am. elválás. „Hogy ne adatnának ő gyermekdedek ragadatba es ő feleségek oszlatba“ Tárkányinál: „Hogy ne adassanak gyermekeik ragadományra, feleségeik elválásra.“ (Judith 4. 10.).
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.