OSZLIK
OSZLIK, (osz-ol-ik) k. m. oszl-ott, par. oszoljál, htn. oszlani. Azon igék osztályába tartozik, melyek majd ik-esen, majd a nélkül divatoznak; ámbár szabatosan véve az oszlik inkább szenvedő, az oszol inkább cselekvő állapotra vonatkozik, pl. midőn valamely néptömeget szétkergetnek, helyesebben mondjuk róla, hogy oszlik, midőn pedig önszántából, szabad akaratból megy szét, akkor pontosabban szólva, oszol. E szerént oszlik minden, mi bizonyos erőszak, kényszerítés által, nem önként elszakadoz, mi különféle irányban elválik, elszéled, minek részei között az öszvetartó kapcsok megtágulnak, továbbá: ami elmúlik, elébbi állapotában létezni megszünik, pl. a köd, felhő, daganat, búbánat, szomoruság, kétely.
„Nem csökken az által húnok birodalma,
Hogy kétfelé oszlik tetején hatalma.“
Hogy kétfelé oszlik tetején hatalma.“
Arany.
Ezen igének gyöke osz, melyből egyfelől az önható oszol, és közép oszlik, másfelől az átható oszt származnak, oly viszonyban levén egymáshoz, mint az om, fosz, fej, rej, bom, rom gyökökből származó omlik és omt, ont, foszlik és foszt, fejlik és fejt, rejlik és rejt, bomlik és bomt, bont, romlik és romt, ront. Legközelebbi rokonai: foszlik, mely szükebb értelemben csak a rostos testek részeinek elválására, szétszakadására vonatkozik, és a koszlik, mely koptatás általi elválását jelenti az illető egész részeinek. Egyébiránt alapértelemben megegyeznek vele azon o hangon kezdődő szók, melyek más-más segédmássalhangzó felvételével valamennyien a részeknek egymástól elválását, illetőleg távolodását fejezik ki, milyenek: old, olvad, omlik, omt, ondó, a megnyujtott ólom, továbbá: ocsó, és az egyszerü távolodást jelentő oson, honnan: oszolj innen am. menj innen, osonj innen, ezekben az s és sz a sebes menést utánzó természeti hangok levén. V. ö. OSON. Az oldódik, olvad, omlik és oszlik azon alapértelemben mind megegyeznek, mely szerént bizonyos tömeget, egységet képező részeknek egymástól elválását, eltávolodását jelentik; de oszlik különösen csak oly tömeg, melynek részei mintegy ideiglenesen gyülekeztek öszve, pl. valamely sereg, népség, köd, felhő, gondok; oldódik, ami kötés által alakúlt egy tömeggé, s utóbb kötelékei szétbomlanak; omlik, ami az egyes részek laza öszvetartása, vagy bizonyos belső megromlás következtében válik szét; olvad, aminek szilárd, mereven állapotu tömege hig, folyó részekké válik. Bővebben lásd mind ezeket saját rovataik alatt.
