OSZOLHATATLAN
OSZOLHATATLAN, OSZOLHATLAN, (oszol-hat-[at]lan) mn. tt. oszolhatatlan-t, tb. ~ok. Ami oly szilárd tömeget, vagy egységet képez, melyet részekre választani, egymástól eltávolítani nem lehet; elválhatatlan. Keresztény hittan szerént a Szendháromság oszolhatatlan egység (Indivisa unitas). Nagyító kifejezéssel am. igen szorosan együvé állott, egymástól nehezen elszakasztható. Oszolhatatlan barátság, szövetség. Átv. ért. kedélyre vonatkozva: oszolhatlan bánat, szomoruság, fájdalom, melyet elűzni nem lehet vagy igen nehéz; elmét illetőleg: oszolhatatlan kétség, homály, mely miatt a valót, az igazat megtudni lehetetlen. Határozóként am. oszolhatatlan módon vagy állapotban, oszolhatatlanul.
