O, (4)
O, (4), v. O v. ÓH, indulathang, mely kiejtve a érzések különféleségéhez képest más-más módosítással hangzik: csodálkozó, bámuló, megütköző, pl. ó mily szép! ó te bohó!; fájlaló, sajnálkozó, pl. ó jaj nekem! ó te szegény! ó be kár érette! haragos: ó ti semmirekellők! vágyakodó: ó ha még egyszer láthatnám őt! ó vajha szerencsével járnék! hálálkodó: ó Istenem be kegyelmes és irgalmas vagy! kérő, könyörgő: ó szent teremtőm, ne hagyj el! ó uram, könyörülj rajtam! Mint általán mélységes indulatból fakadó hangszellettel is hangzik, oh, v. óh. Óh mily bámulandó a te neved az egész földön! Óh Istenem, miért sújtasz engem! Óh be oda vagyok! Óh be fáj! Óh ti Istentől elrugaszkodott gonosztévők! Óh óh, óh, mit cselekedtél megint! Óh csak szerencsét adna a jó Isten! Óh Istenem, áldom szent nevedet! Óh édes szülém, bocsásson meg! Ó édes Jézusom.! Óh én nyomorult szegény bünös! Óh átkozott óra! Oh uram Istenem! Oh emberek emberek! Midőn különösen vágyat fejez ki, származékai, ohaj, ohajt, ohajtás, ohajtat, ohajtozik. Mélyebb fájdalomra, vagy vágyra mutat, midőn susogó előlehet vesz föl: soh, sohaj, sohajt, sohájtoz, v. sohajtozik; s rokonai: sov, sovár, sovárog, sop, sopány, sopánykodik, és az f ajakhanggal képzett, fon, fohász, fohászkodik. Mennyiben haragos, vagy utáló, vagy eltaszító érzést fejez ki, értelmi viszonyban vannak vele azon o-val vagy u-val kezdődő szók, melyek utálatra, s eltaszításra vonatkoznak, ú. m. ocsmány, un, undok, undokol (régiesen ondok, ondokol), undor, undorodik, útál, útálat. Mint indulathangok rokonai az, a! ah: á, áh, és indulatra vonatkozó származékaik: ahít, áhít, áld, átok, átkoz, hála, hálálkodik, szán, bán, fáj, sajnál, sápolódik stb. Rokonságok idegen nyelvekben a török, persa ah, a latin o, ah, aha, eheu, hellen α, αα, αι, héber 
, német ach, oh stb.
, német ach, oh stb.
