ÓLMÁR
ÓLMÁR, (ól-m-ár, ólom szótól) fn. tt. ólmár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. Növénynem, öt hímszállal, és egy anyaszállal, melynek némely faja Keletindiában, egy másik déli Europában tenyészik. Nevét ólomszinétől vette, ahonnan németül is Bleiwurz, Bleikelch. Némelyek szerént: ólmoncz. (Plumbago. L.).
