ÓRA
ÓRA, fn. tt. órá-t. 1) Azon időköznek, mely alatt a földgömb saját tengelye körül egyszer megfordul, egy huszonnegyed része, mely ismét hatvan perczre, és mindegyik percz hatvan másodperczre vagy kisperczre osztatik. Ez értelemben az órákat éjféltől délig, ismét déltől éjfélig tizenkét egyenlő részben számítjuk. Éjfél után egy, két, három órakor; délután négy, öt órakor. Huszonnégy óráig am. egy egész éjjel és nappal. Negyvennyolcz óra, am. két nap. Reggel öt órakor kelni, hét órakor reggelizni, tizenkét órakor ebédelni, estve nyolcz órakor vacsorálni, tiz órakor lefekünni. Mindent bizonyos órában tenni. Rendelt órára megjelenni. 2) Szélesb ért. az időből egy kisebb s határozatlan nagyságu rész. Ezen órától fogva, am. jelen pillanattól, mostantól kezdve. Rövid óráig tartó út. Egy hosszú óráig várakozni. Nincs egy órája, melyben nem háborgatnák. Eljön még az az óra, melyben megemlegetsz. Ha a halál órája elközeledik. Szerencsétlen óra. Átkozott volt az az óra, melyben megálltam egy szóra. (Népd.).
„A képzelődések álmába merülök,
S a lelkesedésnek szent óráit élem.“
S a lelkesedésnek szent óráit élem.“
Berzsenyi.
3) Átv. ért. bizonyos foglalkodás, nevezetesen: tanítás, vagy tanulás, mely határozott idő alatt történik, Egyetemi órákra dél előtt és dél után megjelenni. Zene-, nyelv-, rajztanításból órákat adni. Jogtudományi, természettani órákra megjelenni. 4) Eszköz, mely sajátnemü készület által időről időre mutatja, hány az óra, vagy bizonyos óraszámot meghatároz, milyen volt a régiek fövenyórája, s milyen a napóra; különösen kerekekkel, s más részekkel ellátott mesterséges szerkezetü mű, melynek egyik mutatója a tizenkét részre osztott lapkörön a szoros értelmü órányi időt, a másik a perczek számát mutatja. Fa óra, vas óra, tompak óra, ezüst óra, arany óra. Zsebóra, álló óra, falóra, toronyóra, úti óra, ütő óra, henger óra. Hold változatait, napokat, hónapokat mutató óra. Bomlott óra. Annyit hazud, mint a bomlott óra. (Km.). Az óra jár, ketyeg, üt. Hallja minden háznak ura, tizet ütött már az óra. Éjjeli őr kiáltása. Átv. ért. nem tudja, hányat ütött az óra am. a dolgok, körülmények jelentését föl nem fogja, nem érti, különösen azon tekintetben, hogy magát hozzájok alkalmazza; ütött az óra, itt van az elhatározó idő.
Az óra eredetre nézve ugyanaz, mi a hellen-latin hora, melyet több európai népekkel együtt, mint a németben: Uhr, ángolban: hour, francziában heure, olaszban: ora stb. mi magyarok is elfogadtunk. Ha szabad azon magyar or gyököt venni alapul, mely az or-s-ó szóban is megvan, úgy eredeti jelentése körü, vagy for-g-ó.
