ÖKLE
ÖKLE, (ök-öl-e) fn. tt. öklé-t. 1) Molnár A. szerént hal neme, mely latinul epertanus. Sándor Istvánnál am. ,alburnus’, fehér keszeg. Földi szerént ,cyprinus aphya’, téjhal, pelehal. Ha ez utósó értelmét veszszük, valószinü, hogy szurós háttövisétől vette nevét, (valamint a pele v. pöle egér hegyes orrától), mi szerént ökle annyi volna, mint öklő, azaz öklelő, am. szurkáló, döfködő. V. ö. ÖK, elvont gyök. 2) ,Ököl’ szó ragozása a harmadik személyi birtokraggal. V. ö. ÖKÖL.
