ÖKÖR
ÖKÖR, fn. tt. ökr-öt, tb. ökr-ök; személyragozva: ökr-öm, ökr-öd, ökr-e, stb. A hangugratók osztályába tartozik. Köz ismeretü négylábu állat a kérődzők neméből, s a szarvasmarhák fajából, melynek az éghajlatok különfélesége szerént sokféle fajtái vannak, pl. a fehér szőrü, sudár szarvu magyar ökör, a kis szarvu csira, vagy bige ökör, stb. A szótárirók nyelvén am. a latin bos, német Ochs; de szorosan véve az ökör nálunk magyaroknál szükebb értelmü, s jelent herélt bikát; ha t. i. a bikaborjút kiherélik fiatalabb korában, tinó a neve, honnan a bikaborjú, tinóborjú, és üszőborjú közti különbség. Ha a tinó már igába fogható, különösen tulok-nak mondatik, mi szerént a tulok jelent fölserdült tinóborjút, s ha teljes korra jut, ökör a neve, innen a közmondás: Tanulj tinó, ökör lesz belőled. A kiherélt vén bikából szintén ökör válik. Ökröket járomba fogni, kifogni, hajtani, őrizni, legeltetni, etetni, itatni. Ökrökön szántani.
„Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani,
Ha a rózsám jönne, az ekét tartani.“
Ha a rózsám jönne, az ekét tartani.“
(Népd.).
Igyál ökör, tóviz. (Km.). Még az ökör alatt is borjút keres. (Km.). Ökör szántja az abrakot, s a ló eszi meg. (Km.). Gulyabeli ökör, jármos ökör, czimeres szarvu ökör. Csáli v. csálés ökör, mely bal felül van befogva, melyet midőn így szólítanak: csa! v. csáli! v. csálé! a jobb felül levőt az egyenes irányból félre tereli, mint a lovaknál tüledre, máskép: külső ökör. Hajszásnak mondják, mely jobb felül van befogva, s ez a hajsz v. ho ide, hojde szóra jobbról balra nyomúl; mint a ló hozzád-ra, mi szerént a csálé am. tüled, a hajsz pedig am. hozzád). Az ökrök elnevezésében igen gazdag a népnyelv: Barna, Bige, Bimbó, Bodor, Bogár, Bagár, Betyár, Böjti, Buta, Csákó, Csonka, Daru, Ficzkó, Gombos, Gyöngyös, Hajas, Hegyes, Hajdár, Jeges, Kajla, Kese, Kökény, Kormos, Körmös, Lamós, Lombár, Nyalka, Pirók, Rendes, Sudár, Szemők, Szarvas, Szőke, Szilaj, Tarcsa, Villás, Villám, Virág stb. Némely öszvetett szókban oly állatokra, vagy növényekre vonatkozik, melyek az ökörhöz, vagy valamely részéhez némileg hasonlók, pl. ökörhal, ökörgúzs, ökörfarkkóró. Megvető aljas kifejezéssel am. ostoba, esetlen, idomtalan, bamba; midőn a székelyeknél a hasonlító ragot is elfogadja. „Ők még ökörnél is ökrebbek.“ (Kriza J.). Hangra legjobban egyeznek vele a mongol üker (Rind, Rindvieh), a török öküz (Ochse; Stier), csagataj ököz, német Ochs, stb. Valószinü, hogy nevét tompa hangjától vette, melyet a magyar, mongol és török nyelvekben az ö, s ü, v. k-val együtt ök, uk, a hellen βους, latin bos, német Ochs, szláv wól wúl szókban az o, u és os, och stb. rokonhangok, v. gyökelemek fejeznek ki; innen az öszvehangzás is a magyar bőg, a hellen βοαζω, a latin mugio, a tót búcsat között; s a magyar gyermeknyelvben mú am. ökör, tehén.
