ÖLEL, (öl-el) áth. m. ölel-t. Meghajlott karral, vagy karokkal, különösen, vonzalmi indulatból melléhez, kebeléhez szorit. Üdvözletül szivéhez öleli barátját. Megölelni a kedves gyermeket. O csókollak, és ölellek. (Csokonai). A ki sokat ölel, keveset szorit. (Km.). Átölelni a fa derekát, a zsákot. Kiölelni valakit a kocsiból. Magasról leölelni valakit.
„Ha fölindít a szerelem,
A szép leányt megölelem.“
Vörösmarty.
Gyöngédebb kifejezéssel: nőt ölelni am. vele nemileg közösülni. Gyöke a főnév öl, valamint a karol, markol igéké a kar és marok. Átv. ért. mondják olyan tárgyról, mely bizonyos testet, vagy tért körülvesz, bekerít. Süveg öleli fejét. E kies völgyet hegykör öleli.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.