ÖLELKĚZIK
ÖLELKĚZIK, (öl-el-k-ěz-zik) k. m. ölelkěz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~zél. Ketten, vagy többen egymást viszonyosan ölelik, ölelgetik. A jó barátok, a szerelmesek ölelkeznek. A veszélyből menekült bajtársak örömükben ölelkeznek. A kibékült ellenfelek öszveölelkeznek. Átv. ért. két, vagy több tárgy némileg egyesül, különösen erkölcsileg, vagy szellemileg. A béke és barátság ölelkeznek. A szeretet és gyülölet öszve nem ölelkezhetnek.
