ÖNKÉNY, (ön-kény) ösz. fn. 1) Általán az akaratnak azon neme, melynek cselekvési rugóit, ösztöneit egyedül saját vágyai, saját czéljai teszik, mely által valaki saját kényét, vagyis kéjét követi; itt helyesebben volna: önkéj; innen a régieknél: önnön kéjén; l. ezt. 2) Különösen: cselekvésmód, mely által valaki oly ügyben is saját véleménye, és akarata szerént rendelkezik, melyhez másoknak is szólási, beavatkozási joguk volna, vagy melyről a fennálló törvények, kötések stb. másképen rendelkeznek. Zsarnoki, birói önkény. A kölcsönös szerződések ellen elkövetett önkény. (Willkühr).
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.