ÖNKÉNYT
ÖNKÉNYT, (ön-kényt) ösz. ih. Önakaratát, saját indulatait, ösztöneit követve, nem mások által buzdítva, indítva, erőtetve. Önkényt beállani katonának. Hivatalról önkényt lemondani. Ez helyesebben önként; s ,önkényt’ szabatosan azt tenné: önkényesen; azonban az irók nagyobb része öszvezavarja a kettőt.
