ÖNKÉNYŰ
ÖNKÉNYŰ, v. ~KÉNYÜ, (ön-kényű) ösz. mn. 1) Szabad akaratból cselekvő, vagy eredő. Önkényű munkások, vállalkozók. Önkényű adakozás, segedelem, Helyesebben: önkéjü, v. önkéntes. 2) Ki mások beavatkozási jogát elmellőzve bizonyos közérdekü ügyben saját véleményét, hajlamát, akaratát követi, vagy ami ily forrásból eredt. Önkényű uralkodó. Önkényű intézkedések (Willkührlieh).
