ÖVEDZ
ÖVEDZ, (öv-edz, v. öv-ed-ez) áth. m. övedz-ětt, htn. ~ni, v. ~eni. Értelmére nézve l. ÖVEZ.
„Imígy szólott, sulyos kardját
Oldalára övedzvén.“
Oldalára övedzvén.“
Kisfaludy S.
Igekötőkkel Molnár Albertnél: beövedz, felövedz, hozzáövedz, megövedz, körül- v. környülövedz. Mi elemezését illeti, azon igék osztályába tartozik, melyek a z, illetőleg az, ez, oz, öz képzők előtt d hangot vesznek föl, mint kéredzik, fedzik (tegitor. Simainál) stb.; azonban megjegyezzük, hogy mind áthatólag ,övez’ értelemben, mind pedig ikesen övedzik mint közép ige szenvedőleg használtatik; de ,övezik’ nincs használatban. V. ö. ÖVEDZIK.
