~Ő, (1)
~Ő, (1), vastaghangon ~Ó, jelen és and, end ragokkal egyesülve, jövő időbeli részesülőket vagyis igeneveket képez, pl. kel-ő, jár-ó, kelend-ő, járand-ó. Részletes tárgyalását l. Előbeszéd, 121–123. l. Egyébiránt itt különösen kiemeljük azon jelenséget, mely szerént a részesülői -ő a régieknél számtalanszor átváltozik -e, v. -é-vé, (mint ma is a ,szüle’ szóban ,szülő’ helyett). „Idvezejténknek mondása szerént.“ Szent István király legendája. (Carthausi névtelen). „De valamibe kelletem mind az tivé (= tevő) leszek.“ Drágfy János levele Károly Istvánhoz 1512-ből (Magyar Nyelvemlékek. II. K.). Heltainál is: jóltevé am. jóltevő. A Nádor-codexben: idvözíte am. idvezítő, teremte am. teremtő, irástörlejte am. irástörlejtő (azaz: csináló, szerző; a Góry-codexben van ,verstörlejtő mester’) stb.
