ŐRINGĚL
ŐRINGĚL, (őr-ing-ěl) önh. m. őringel-t. A tájszótár szerént Balaton melléki szó, s am. megtaszítás után sebes hedergéssel (forgással) odább halad. Úgy ment, ugyan őringelt. (Horváth Zsigmond). Eredetileg alkalmasint ,őr’ szótól származva am. őr módjára megy, vagy jár, s alkatára olyan mint keringél (köringél), vagy kerengél.
