ŐSNAGYAPA
ŐSNAGYAPA, v. ~ATYA, (ős-nagy-apa, v. ~atya) ösz. fn. A nagyszülének nagyapja, vagy az ősszülének apja (abavus); másképen: déd; fölebb menve: dédapa, másodősapa (atavus); még fölebb harmadősapa, v. dédősapa (tritavus). A magyar ,ősnagy’ szót nem kell öszvezavarni a német ,urgrosz’ szóval, mely csak a magyar ,ősapa’ szónak felel meg, s a magyar ,ősnagy’ már egy fokkal föntebb áll, s ezt a német ,urur’ fejezi ki. „Der Ururgroszvater, die Ururgroszmutter, zusammen: die Ururgroszältern, die Ältern der Urgroszältern.“ (Heyse: Handwörterbuch der deutschen Sprache).
