PADKA
PADKA, (pad-ka) fn. tt. padkát. 1) Kis pad, kis lócza, mely ülőhelyül szolgál. Egy padkán ülnek. (Km.). 2) Téglából vagy sárból rakott padféle állvány a kemencze vagy fal mellett.
„Édes anyám szoktatott padkára,
Nem is vágyok soha vetett ágyra.“
Nem is vágyok soha vetett ágyra.“
Népdal.
3) Így nevezik néhutt a kisebbféle alacson tüzhelyet, mely Baranyában: padika.
