PAJTA
PAJTA, fn. tt. pajtát. 1) Gazdasági épület, melybe a szalmás gabonát vagy takarmányt rakják, vagy a kinyomtatott, elcsépelt polyvás jószágot ideiglen begyüjtik; máskép, csűr. Nagyobbféle pajtában nyomtatni, csépelni is szoktak. 2) A székelyeknél jelent ólat, istálót, pl. disznópajta. 3) Szélesb ért. lerakó helyül szolgáló épület, pl. sópajta, gyapjupajta. 4) Sándor I. szerént am. zsákmány. Ez értelemben úgy látszik, nem egyéb, minta módosított német Beute, s hihetőleg a katonák által behozott kifejezés. A pajta, mint épület, alkalmasint rokonságban áll páhó szóval, honnan pajta = páh-ó-ta vagy csak páh-ta és valóban magyarul szintén csak valamely raktárt jelent, mint páhó.
Egyezik vele a házat jelentő héber bajith, beth, arab bejt. Ide sorozható a persa pájga (ól), német Bude, lengyel buda, orosz bodka is, stb.
