PAP
PAP, fn. tt. pap-ot, harm. szr. ~ja. 1) Általán, akármely hitvallást követő felekezetben oly személy, ki különösen arra van felavatva, hogy nyilvános isteni szolgálatot tegyen. Pogány, zsidó, keresztény papok. Római, görög szertartásu, protestáns papok. 2) Különösen a római és görög anyaszentegyházban misés v. áldozó pap, ki püspöki fölszentelés által képességet és hatalmat nyert, hogy misét szolgálhasson, a szentségeket feladhassa stb. Világi pap, szerzetes pap, főpap, félpap Komjátinál am. diaconus, néhutt máskép: szerpap, kispap, papi hivatalra készülő növendék. Továbbá 3) a hívek bizonyos gyülekezetének lelkésze. Városi, falusi pap; tábori pap, udvari pap.
„Még a pap is vétkezik,
Ha jó kedve érkezik.“ Népdal.
Ha jó kedve érkezik.“ Népdal.
A plebánost, kinek káplánja van, néhutt öreg pap-nak nevezik, és a káplánt segédpap-nak. 4) Átv. ért. múzsák, szépmüvészetek papja, ki azok titkaiba be van avatva, ki a szépműveket gyakorolja. 5) Népnyelven papnak hívják a gabonakereszt tetejére tett kévét, vagy az asztagba rakott gabona fölé fektetett kévéket, továbbá a szőlő- vagy gyümölcssajtóban a nyomtató deszkát, mint a többiek fölött levő tárgyakat; vagy különösen a gabonakeresztben talán, míg fennállott, a papidézmába adandó részt; minthogy kivált az úgynevezett fél keresztben rendesen 10 kéve van. A papról, mint jelentékeny személyről, sok közmondás divatozik a népnyelvben, pl. a jó pap holtig tanul. Urak a papok. Pap sem mondja kétszer. Elég egy pap egy templomban. Üsd a lovat, hadd húzzon, mért nem lett pappá. Papnak élünk, papnak halunk. Jól van dolga mint a pap szolgájának, akkor izzad mikor eszik. Kinek a pap, kinek a papné, az ízlés különféle. Jobb az Isten száz papnál. Papra lelkedet ne bízd, ne várj mindent csak az imádságtól. – E szóval megegyezik az apát jelentő újabb latin papa, hellen papas, pappas stb., melyektől származtatja Adelung a német Pfaff szót is, mely a régi felsőnémetben: paff, a hollandban: paap, a szlávban: pope stb. T. i. azon fiúi tiszteletnél fogva, melylyel az illető hívek papjaikhoz viseltetnek, legvalószinübb, hogy az említett nevek az aba, apa stb. szókkal állanak legbensőbb viszonyban, innen a magyar nép ajkain divatozó és tisztesebbnek tartott atya szóval felváltott atyám uram, szent vagy szentséges atyám czímek is.
