PÁRA, (pár-a) fn. tt. párá-t. Általán, a testekből melegség által kifejlődött, finom, rugalmas erejű nedvesség; gőz, mely az által válik láthatóvá, hogy a hűsebb levegőben igen apró cseppekké alakúl. Különösen, az állati tüdőből lélekzés által kinyomuló levegő, lehelet. „Bestyie áruló, míg az párát benned érzem, adik (addig) mind gyeterlek.“ Levél 1558-ból (Szalay Ág. 400 m. 1.). Az oktalan állatokról és ördögről azt tartja a nép, hogy nincs lelkök, csak párájok, honnan népnyelven jelenti magát az oktalan állatot is. Szegény pára! Ne kínozd a nyomorult párát. Kiadta páráját, azaz megdöglött. Gúnyosan vagy feddőleg mondják emberről is. Hamis pára, gonosz pára. Eredetre nézve nem egyéb, mint a pár (2)szónak megtoldott módosítása, s azon szók osztályába tartozik, melyekben a par, por, per, pör gyök melegre, tűzre vonatkozik. V. ö. PÁR, (2).
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.