POCZOK
POCZOK, (pocz-ok) fn. tt. poczok-ot v. poczk-ot, harm. szr. ~ja. 1) Nagy, dobasz, vagy viselős, vemhes has, máskép: poczak. Poczokot ereszteni am. hasban hízni. 2) Baranyában am. patkány, pocz, v. poczféreg, v. poczik. Szeretnék a poczkot is, ha nem lopna. (Km.). 3) A székelyeknél pótlékul szolgáló szeg. Poczkot tenni az asztal lába alá, hogy ne inogjon. Innen, poczkolni, am. peczkelni. Poczkold fel az asztal lábát. Továbbá ugyanott hasítószeg (ék) forma, fejsze alaku, lapos hegyü fácska. Vékonyhangon rokon peczek.
