POKOL, (2)
POKOL, (2), fn. tt. pokl-ot, harm, szr. ~a. 1) Keresztény hittani ért. túlvilági hely, illetőleg állapot, melyben a mennyei biró által kárhozatra itélt gonoszok az Isten szemléletétől megfosztva mindörökké szenvednek, kinlódnak, honnan, a szentirás szavai szerint, nincs menekülés, nincs megváltás. Pokolból nincs szabadulás. (Km.). Tágas út a pokol útja. (Km.). Tágas a pokol útja. (Km.). Mindenünnen visz út a pokolba. (Km.). Pokolban kotlották, világra költötték. (Km.). Pokolban is megesik egyszer a vásár, vagy az ünnep (km.) azaz mindenkire mosolyog egyszer a szerencse. Pokolba sem veszik be (km.), azaz fogatlan, mert ott „fogak csikorgatása” leszen. A katholika egyház tanítása szerint különbözik tőle a purgatorium, mely pokol tornáczá-nak is neveztetik, hol a megholtak lelkei csak ideiglen szenvednek, mig bűneikért, melyek örök kárhozatot nem érdemlenek, az Isten igazságának eleget nem tettek. 2) Elterjedt, köz képes fogalom szerint, túlvilági hely, hol a kárhozottak lelkeit az ördögök kinozzák, gyötrik, különösen örök tűzben égetik. Innen a pokol a testi lelki kinok netovábbját jelenti. Már a régi Halotti beszédben is eléjön: „És szabadócsa v. szabadóha (irva: zoboducha) őt ördöng ildetvitől és pokol (írva: pucul) kinzatvjától.” Közönséges szólásmódok: Ég, mint a pokol. Életem valóságos pokol. Menj pokolba. Pokol vegyen be. Pokolravaló gazember. Igyál torok, nincs pokol. Pokol országából való. Pokol gyehennája. A torok kis pokol. Pokol a béle. Régiesen annyi is mint rosz, gonosz. Pokol hír. (Kresznericsnél). „Mi sem nekik sem egyebeknek pokol példát nem akarunk adnia (így), hanem úgy szolgálnia mint jámborok. Levél 1542-ből (Szalay Ágoston 400 m. 1.). Innen poklúl am. gonoszúl. „Poklúl járának az szegény czigányok” Intő ének 1550-ből. (Thaly K. gyüjt.). Nincs poklabb a hazug embernél. (Pesti meséi).
Egyeznek vele a szláv nyelvekben: poklo, pieklo, peklo stb. talán pecsjem (= sütök), különösen orosz peka, lengyel pieçe szóktól; a német backen törzse (back) is egyezik a ,pokol’ pok törzsével. Figyelmet érdemel a malaji nyelvben pukol, mely am. üt, kínoz, vagy ütés, kinzás.
