PUCZOK, (pucz-ok) fn. tt. puczok-ot v. puczko-t, harm. szr. puczok-ja. 1) A tűzhelynek ürege mellett emelt kőtöltés, melyen az égő fa vége áll. 2) Szélesb ért. tűzhely v. kemencze möge, sutban ülő hely. Néhutt: puczék, puczik, puczkó, puczuk; továbbá koczik, kuczik v. kuczkó is. A várat nem a puczukban keresik. (Km.).
„Nőzi (nézi) ki ül a puczokba,
Szürke szokmány (zeke) a nyakába,
Hányja veti haragjába,
Hogy nem mehet bé a házba.“
Székely népdal. (Kríza J. gyüjt.).
E jelentéseinél fogva egy eredetü a pócz, polcz szóval. V. ö. POCZOK. Amennyiben pedig koczik v. kuczkó szóval rokonnak s egy eredetünek tekinthető, akkor gócz szóból látszik származottnak. 3) Kemenesalon am. vakandok. V. ö. POCZIK, POCZOK.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.